Kalina
Kádárműhelyünk romantikus története
Vállalkozásunk alapjait édesapánk, Kalina László tette le azzal, hogy 1959-ben, mint kádár szakmunkás felszabadult és megkerzdete a rendszerben lehetséges "maszek tevékenységét."
A mi környezetünkben ez úgy történt, hogy bejelentett munkahelye mellett otthon, munkaidőben javította az üzemvezetők és az apparatcsikok hordó-
it. Mi öten, fiúk, ebbe a környezetben születtünk bele. Erős hitre, becsületes munkára neveltek.
A rendszerváltás után édesapám által felépített műhely az új gazdasági versenyhelyzetben már nem volt konkurencia képes. Tovább nehezítette a hellyzetünket az állami borkombiátok felszámolása, mert óriási mennyiségű használt hordó került hirtelen a piacra, amivel mi nem tudtunk versenyzeni.
A 90-es évek kezepén annyira visszaesett az új hordó iránti kereslet, hogy egyes években összesen 3 hordót készítettünk.
Akkoriban nem sikerült egyetlen, jelentős tőkével rendelkező céggel sem társulni, ami eseteg megkönyítette volna a dolgunkat évekre előre. Megkaptuk volna a technológiátm s nekünk csak a tudást kellett volna adnunk. Így azonban megtudtuk, milyen kőkemény nélkülözés jelent egy, egy álom elérése. "Se csoki, se süti, se kóla!" éveken keresztül csak azért, hogy vehessünk egy marófejet.
Különböző banki konstrukciók segítettek át bennünket ebben az időben egy.egy nagyobb beruházás előtt. 1998-ban Laci bátyám, és én, Kalina Gábor elvégeztük iskoláinkat. Új szemlélettel, de még a tapasztalat hiányában megkezdtük felépíteni saját vállalkozásunkat, a nagyobb műhelyt és azt a modern termelési struktúrát. Ebben az időben állandó kényszerű döntési mechanizmusok nehezedtek vállunkra. Dönteünk kellett: vagy szerszám - vagy anyag! Mindkettőre már nem volt pénzünk és az egyik a másik nélkül nem ér semmit.
Így először vettünk egy marógépet, de már anyagra nem amradt pénzünk. Tehát egy szál deszkát kértem. Hitelbe. Ebből cipős szekrény készült, melynek árából egy köbméter rönköt vásároltam.
Szerencsénkre az újonnan induló pincészeteknél nagy szükség volt hordó javításokra és felújításokra, melyhez elegendő abroncsvas készletet még a boldogságos időkben haalmozott fel édesapánk. Ezekből a bevételekből további anyagot tudtunk vásárolni.
1999-ben már 6 db új hordót készítettünk. Ez komoly lépés volt, ekkor már 40 m3 rönköt vásároltunk.
2000-ben kezdtük meg a nagyobb műhely építését, majd új és újabb gépeket szereztünk be.
2003-ben már több mint 400 db hordót készített el kádárságunk.
2004-ben sor került az abroncshúzó gép (vasaló gép) megvásálására. Ezt a speciális kádáripari berendezést több egyedi gépcsoport követett.
2005 augusztus 20-ával vállalkozásunk egy magasan képzett, szakmailag elismert kereskedelmi szakemberrel bővült, aki töténetesen a feleségem. Marianna nagyon sokat segít a műhely adminisztratív-kereskedelmi vezetésében és gyerekünk nevelésében.
2007-ben 650 hordót késíztettünk és a műhely országos viszonylatban is nagyon jól felszereltnek számít. Választani tudunk hasított rönk feldolgozás és fűrészelt donga előkészítés között, ugyanis már rendelkezünk hasító géppel is. Az abroncsvasak megmunkálása szintén teljesen gépesített. A hordófenekek öszeillesztése már nem igényel kézi erőt.
A műhely jelenlegi maximális kapacitási 1500 hordó, amit 8 évvel ezelőtt, a műhely építésénél úgy gondoltuk, elegendő lesz. Rá kellett jönnünk időköz-
ben, hogy napjainkban is szűkös. Az évek alatt megtanultam:A cél elérése nemcsak munkát, de áldozatot is követel.